1. |
József Attila 1925
03:13
|
|||
|
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott.
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki.
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és épek.
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá.
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
|
||||
2. |
Ülni, állni, ölni, halni
03:36
|
|||
|
Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson -
Ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!
|
||||
3. |
||||
|
Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken –
ver az ér, visz az ár
eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
költő én vagyok!
Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika;
de nem tudomány.
|
||||
4. |
Esti felhőkön
06:22
|
|||
|
Esti felhőkön fekete fű nő, lassan fölszíjja a fényességet
és gyémántlevegőt locsol izzadt arcainkra.
Nyugodt lehelet a világ ellebeg a jéghegyek fölött.
Ezek ilyenkor egész elolvadnak.
Ha követ dobunk föl nem esik vissza hanem csókká válva nagy meleg szárnyakon
röpül föl-föl egészen mihozzánk.
Csontjainkban a velő foszforeszkál akár a sarkcsillag, kettejük fényénél
meglátjuk a vizet és kenyeret melyek elbújtak tenyereinkben.
Mi az igazság kérdem a falaktól.
Erre eltűnnek és a csillagok alatt valamennyien itt ültök körülöttem.
A szemhéj selyemüvegből van simogat ha lecsukjuk de azért tovább látunk.
Az áloé másodpercenként virágzik álmainkban.
Ismeretlen kedvesünkkel hálunk ő az aki cirógatván figyelmeztet,
ha takarónk lassacskán lecsúszik.
|
||||
5. |
Sárga füvek
01:57
|
|||
|
Sárga füvek a homokon,
Csontos öreg nő ez a szél,
A tócsa ideges barom,
A tenger nyugodt, elbeszél.
Dúdolom halk leltáromat.
Hazám az eladott kabát,
Buckákra omlott alkonyat,
Nincs szivem folytatni tovább.
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ,
A nyirfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át.
|
||||
6. |
Nem én kiáltok
02:42
|
|||
|
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
lapulj a források tiszta fenekére,
símulj az üveglapba,
rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
kövek alatt a bogarak közé,
ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
akár borzalmas, akár nagyszerű,
nem én kiáltok, a föld dübörög.
|
||||
7. |
Én nem tudtam
05:04
|
|||
|
Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.
Most már tudom. E rebbentő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.
S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.
|
||||
8. |
Igaz ember
03:50
|
|||
|
Szemeim, ti fényfejő parasztnők,
fordítsátok ki a sajtárokat,
nyelvem, szép szál kurjantós legény,
hadd abba hát a kubikolást,
állat, szaladj belőlem Ázsiába
izzadó erdők gyökereihez,
gerincem, szédülj az Eiffel-torony alá,
szigonyod a szagot elkerülje,
orrom, vitorlázó grőnlandi halász,
kezeim, Rómába zarándokoljatok,
lábaim, árokba rugdossátok egymást,
szolgáltassátok be a cíntányérokat,
füleim, a cíntányérokat!
Combom, ugorj Ausztráliába,
te harmatos-rózsaszínű fiahordó,
gyomrom, te könnyű léggömb,
repülj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!
Mert úgyis kilépek számszélire
s íves kiáltással füleikbe ugrom,
mert fölhúzták már a megállt órákat,
mert ívlámpákként ragyognak majd a falvak,
mert fehérre meszelik a városokat
és csigolyáim szétgurulhatnak a világba,
én már akkor is egyenesen állok
a görbén heverő halottak között.
|
||||
9. |
Reménytelenül
03:50
|
|||
|
(Lassan, tünődve)
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
(Vas-színű égboltban...)
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
|
||||
10. |
József Attila 1927
01:53
|
|||
|
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,
no de hát ne búsuljatok.
|
||||
If you like Pannón Melankólikusok, you may also like:
CHANGE
by Agnes Zsigmondi McCraven
featured on Bandcamp Radio Sep 27, 2022
go to album
At Pioneer Works
by Les Filles de Illighadad
In a live setting, Les Filles de Illighadad get right into the groove.
go to album
La Musique Electronique du Niger
by Mamman Sani
featured on Bandcamp Radio Oct 29, 2013
go to album
Demos (1973-75) Volumes 1&2
by Azymuth
Unearthed gems from these giants of Brazilian jazz.
go to album
featured on Bandcamp Radio Mar 5, 2024
go to album
Sadness Sets Me Free
by Gruff Rhys
featured on Bandcamp Radio Jan 16, 2024
go to album
Habibi Funk 025: East of Any Place
by Rogér Fakhr
featured on Bandcamp Radio Dec 5, 2023
go to album
